A világ egyik legnagyobb média és szórakoztatóipari társasága, a Walt Disney Productions a csillámporral leöntött vártornyok egyikében saját kutatói részleggel is rendelkezik, ennek eredményeiből tárgyal meg párat a Fast Co.design.

Fotók: Hajdú D. András, Origo (még több képért kattints a fotóra!)

Carl Nordlund Budapesten dolgozó svéd egyetemi oktató, aki szabadidejében videójáték-figurákat horgol, mind közül legszívesebben a Space Invaderst. Az általa alapított Svéd Játékautomata Szövetségnek már tízezer tagja van, de a hobbija gyakran okoz problémát számára a repülőtéren. Horgolt figuráiból egy fillért sem keres, de nagyon élvezi, ahogy nemlétező, virtuális figurákból kézzelfoghatót teremt.

A Design Hét Budapest erős ékszerkínálatát többször emlegettük (itt és itt), de úgy tűnik egy fontos megközelítés így is elmaradt. A kiemelkedő ékszeres jelenlét ugyanis nem csak annak köszönhető, hogy a tervezők egyébként sem feszengenek galériás közegben, hanem annak a nem elhanyagolható jellegzetességnek, ami az ékszert a mozgásművészet motorjává teheti.

Fotók: Design Hét

A Design Hét Budapest programsorozat nemzetközi meghívottjaként számos showmant köszönthettünk az elmúlt években. Ezt a díszvendég modult kapta örökségül az idei rendezvény is, most azonban a szokásos popos képviselettől eltérően egy mértékletes olasz úr érkezett előadni, Michele De Lucchi, a Politechnico di Milano professzora, egykori Memphis alapító tag.

Az Astor Place Cube vagy röviden The Cube (vagy a hivatalos nevén Alamo) Tony Rosenthal kültéri szobra, amit a hatvanas években készített, majd New Yorknak ajándékozta. Azóta a Lafayette Street és a 8-ik utca forgalmas kereszteződésében áll, az Astor Place-en. Elég feltűnő jelenség, de még a helyieket is meglepné, ha megtudnák, hogy valaki beköltözött a hat négyzetméteres acélkockába.

Kiállítási arculatot hazai viszonylatban kevesen csinálnak, meglepő módon még a designtárlatoknak sem sajátja. Olvashatatlan, trehány beköszönő szövegtáblák, melyek semmilyen tartalmi rokonságot nem mutatnak a kiállított tárgyakkal, mini címkék, amik nagyon ritkán lépnek túl a méretre vágott xeroxpapír dimenzióján. Azon túl, hogy befogadás lehetséges módjairól vagy kurátori szerepekről beszélnénk, abban azért egyetértés lehet, hogy a jó szándék itt nem elég.

Fotó: Danyi Balázs

A Design Hét Budapest egyik legizgalmasabb határátlépése nem a Műcsarnok oltárában elhelyezett Magyar Formatervezési Díj kategóriagyőzteseinek kiállításával zajlik, hanem egy hatalmas IX. kerületi gyárépület vásárterében.

A Design Hét Budapest erős ékszerképviselete valószínűleg két dolognak köszönhető. Egyrészt a tervezők az év fennmaradó részében is galériás kontextusban mozognak, másrészt az ékszertervezés eleve egy szürke zóna, így az idei határátlépések miatt is biztos szereplő.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

Hasonlóan az idén tízéves Design Hét Budapest Metszéspontok című, nemzetközi válogatáson alapuló nyitókiállításához a fesztivál nagy része is a design határátlépéseivel foglalkozik, azzal az egy-két évtizede egyre látványosabb keresztbefertőzéssel, ami a művészettel és a a tudománnyal is összeférhető területeket teremt a tervezés számára.

Balra L'ubica Mildeová szlovák tervező IKEA-kritikus oltára (Fotók: Hajdú D. András)

Jól ismert világtrend, hogy a nagy multik terjedésükkel egyre szűkítik a helyi formatervezők mozgásterét. Akik, ha árban nem is tudják felvenni a versenyt, egyediségükkel és ötletességükkel ugyanakkor simán jelenthetnek alternatívát a világcégek mellett. Ilyen kisszériás hazai termékekből szemezget évről-évre a Made in Hungary-kiállítás.