A kortrijki biennálé fontos design seregszemle: egyrészt a holland-belga design rajongóinak kötelező, másrészt Lowie Vermeersch, a biennálé kurátora utálja azt a frusztrációt, amit az ezer négyzetméteres vásárok okoznak a látogatókban - a kortrijki Interieur 2012 ezért más irányt választott.
Mikor beléptünk az első terembe, éppen egy divatbemutatót próbáltak. Első pillantásra nem volt benne semmi különös, aztán egyszer csak leesett, hogy mivel a 3D Print Show-n járunk, vélhetően az egyes ruhákon varrónők fürge ujjai helyett hűvös laboratóriumok gépei dolgoztak. Kicsivel később egy koncert zajait hallottuk kiszűrődni a teremből. Szintén semmi különös, gondoltuk, majd világossá vált, hogy a hangszereket printer készítette, vagy legalábbis egyes alkotóelemeiket. Aztán láttunk egy nyomtatott bikinifelsőt és ittunk egy kávét egy nyomtatott csészéből.
Weidenbach / Klein páros 3D printelt ékszerei
A London College of Fashion időszakos kiállításokat rendező galériája Framed! címmel hirdette meg azt a két hónapos szemüvegmustrát, amely a látásjavító eszközök esztétikai forradalmát jeleníti meg az elmúlt 70 év leglehetetlenebb darabjain keresztül.
Az angolszász hagyományokban gazdagon ápolt Halloween napja az ételipari termékek merchandise ünnepe, az igazi, vérbő gusztustalankodás azonban az olyan hölgyekre marad, mint a londoni Miss Cakehead. A food design rendezvényeiről elhíresült kurátor 2010 óta saját, ocsmányságokra szakosodott édességbolttal büszkélkedhet, ahol mindent szabad, ami belülről jön: életnagyságú, anatómiai pontossággal előállított marcipánszervek, málnás trutymóba fullasztott cukoröntvények, döbbenetesen élethű, piskóta alapú belsőségek.
Végre megérkezett, már nagyon vártuk. Az egyik legizgalmasabb hazai divatmárka, a Je Suis Belle - a megszokott színvonalhoz képest - egy kevésbé erős nyári kollekció után egy meglepetésekkel és új ötletekkel teli őszi-téli sorozattal rukkolt elő. Olyan gazdag és szertelen, hogy első pillantásra nem is láttuk benne az össztartó erőt, de egymás mellett látva a képeket végül koherensnek tűnik a kollekció. Megnéztük közelebbről!
Fotó: Surányi Miklós
Már csak néhány napig tart nyilva a London College of Fashion pop up boltja a West End szívében, a Carnaby Streeten, amely az egyetem kedvenc friss diplomás tervezőinek munkáit mutatja be. A divat műgyűjtőinek kötelező program, ugyanis a reménységek korai darabjai később sokszorosát érik majd mostani áruknak - a kínálat elég széles palettán mozog: már 20 fontért is vehetünk karkötőt, de jaj annak, akinek elcsavarja a fejét egy 400 fontos selyemruha. Kiválasztottuk két kedvenc feltörekvő divattervezőnket!
Egy tervező számára a Swarovski-megbízás egyet jelent az ördögi paktummal, a londoni Digital Crystal kiállítás célja azonban, hogy visszaszerezze a megalomán cég becsületét. Megnéztük, hogy sikerül-e neki.
Yves Behar Amplify-lámpái egyetlen kristályszem erejével játszanak
Belépni Tim Walker divatfotós kiállítására olyan, mintha a Csodaországba vezető nyúlüregbe esnénk. Avedon tanítványaként mindent tud a fotóról, gigantikus díszleteivel a végletekig feszíti a műfajban rejlő lehetőségeket, melyek bizarr, romantikus, meglepő képzettársításainak adnak teret. Többek közt a Vogue lapjairól ismerős sorozatok ezúttal a harmadik dimenzióba lépnek a londoni Somerset House-ban, ugyanis a fotók mellett a titkos raktárak mélyéről előkerült kellékeket is láthatjuk.
Bár korábban írtunk a Marie Claire Fashion Days fő attrakciójának számító 10 tervező bemutatójáról, a legizgalmasabb produkciót a fiatalok szekciójában láthattuk: az egykori The Four új kollekciójából ugyanis annyi erő sugárzott, mint az összes többiből együttvéve. Azért vártunk eddig az anyag bemutatásásával, mert a napokban készültek el a képek - az alkotók pedig rögtön a fotózás után Los Angelesbe utaztak, hogy átvegyék az egyik legrangosabb nemzetközi designpályázat, a Young Creative Chevrolet európai harmadik helyezéséért járó díját.
A Foodfetish első látásra olyannak tűnik, mint a filmekhez csomagolt extrák - kimaradt jelenetek vagy kulisszatitkok -, de valójában több ennél. A maradékokat és ételnyomokat ábrázoló képek önálló életre keltek, távol a mangalicától és magyar séfektől. Van bennük egy nagy adag leskelődő attitűd, és az is egyértelmű, hogy a fotózás után bizony a stáb elpusztítja az ételeket. De jó hír, hogy nincsenek hajlakkal befújva, a food stylist városi legendák tehát tévesek.
