A Foodfetish első látásra olyannak tűnik, mint a filmekhez csomagolt extrák - kimaradt jelenetek vagy kulisszatitkok -, de valójában több ennél. A maradékokat és ételnyomokat ábrázoló képek önálló életre keltek, távol a mangalicától és magyar séfektől. Van bennük egy nagy adag leskelődő attitűd, és az is egyértelmű, hogy a fotózás után bizony a stáb elpusztítja az ételeket. De jó hír, hogy nincsenek hajlakkal befújva, a food stylist városi legendák tehát tévesek.

Egy jó könyvet nem csak olvasni jó, egyben szerethető tárgy is - a kiadvány-design éppen olyan összetett folyamat mint egy ház megtervezése. Itthon a Boook kiadó képviseli talán legerősebben ezt a tudatosságot - átgondolt csapatmunka eredményeképp születő szakácskönyveik számtalan nemzetközi elismerést zsebeltek be a közelmúltban. Legfrissebb kiadványukban az egyik legjobb szemű magyar fotóssal, Glódi Balázzsal dolgoztak együtt. A Mangalica ételfotói külön-külön is remekművek - de a Telep galériájában nem a hivatalos fotókat nézhettük meg, hanem a könyvvel párhuzamosan kibontakozó komplett és önálló anyagot, Balázs Foodfetish című válogatását. A kiállítás grafikai designfelelőse Laki Eszter, ami olyan finomságokban mutatkozik meg, mint a megnyitón osztogatott hártyavékony zsírpapír tányér, ami egyben a kiállítás képjegyzéke is.

Fellapoztuk a szakácskönyvet, és kikerestük a vonatkozó képeket - szép az ünnepélyesen komponált tálak és az utánuk maradt maszatos-morzsás tájképek közt feszülő ellentét. A Foodfetish képei leleplezik mennyire sérülékenyek és tiszavirág-életűek ezek az alkotások. A gasztronómia pillanatnyi művészet - a főzés és tálalás összetett performansz, amit csak dokumentálni lehet, szögre akasztani semmiképp.

A szakácskönyv képeinek változatos beállításaival szemben a kiállított képek mind könyörtelen, frontális felülnézetből mutatják a maradékos tányérokat - mint a rendőréségi helyszínelők fotóin. 

Glódi öntudatlanul is megidézi a komplett asztalokat képkeretbe illesztő Daniel Spoerrit, de egy fokkal kevesebb kísértetiesség, és több áhitat sugárzik belőle. A mangalica hősi halálának szépséges bizonyítékai ezek, nem mentesek az alapvető emberi brutalitástól, de közben ott van a bujaság és érzékiség csokifoltokkal és étvágy-gerjesztő maszatolással.

A falánkság apró bűn számára, gyomorkorgást pedig ez a világ soha nem hallott - gondolatban végigesszük mind a tizenegy fogást, de miközben az elkent vonalak rajzolatában elveszik a tekintetünk, kicsit kivülállónak is érezzük magunkat, hiszen már minden elfogyott. Szomorú, amikor üres tálak látványára érkezik vendégségbe az ember.