Egy tervező számára a Swarovski-megbízás egyet jelent az ördögi paktummal, a londoni Digital Crystal kiállítás célja azonban, hogy visszaszerezze a megalomán cég becsületét. Megnéztük, hogy sikerül-e neki.
Yves Behar Amplify-lámpái egyetlen kristályszem erejével játszanak
A Temze déli partján fekvő Design Museum sűrű évek előtt áll. A kezdetben a Victoria and Albert Museum alagsorában látogatható designkollekció 1989-ben kapott saját épületet, az elmúlt húsz év sikerei pedig egyre erősebb igényt formáltak egy tágasabb, szakmai platformként is működő reprezentatív kiállítótérre. A tervek szerint ezt 2015-től biztosítja majd a korábbi Commonwealth Institute épülete, amelynek belső tereit most forgatják át designkompatibilissé. A múzeumban jelenleg futó Digital Crystal kiállítás jövő év januárjáig nézhető meg.
A Design Museum installációja csak azt vonzza be a kiállításra,
aki képes leküzdeni az előítéleteit
A Swarovski-kristályt alapvető gyanakvással fogadjuk. Az aprócska kristály olyan, akár egy „designtag” – nem törekszik kommunikációra a hordozó tárggyal, inkább egyfajta territoriális harcot folytat a világ díszíthető felületeiért. Az 1895-ben alapított osztrák cég felismerve a terjeszkedésével szembeni masszív ellenérzést, jó ideje növelni igyekszik szerethető tervezői megbízásait. Az alapvető gyanú ilyenkor csak fokozódik.
Philippe Malouin kristályküllői folytonos mozgásban fényfestményekké állnak össze
Egy tervező számára ugyanis a Swarovskival együtt dolgozni nagyjából egyet jelent lepaktálni az ördöggel – legitimálni egy olyan tárgykultúrát, amelyben a tárgyak megjelenése semmilyen összefüggésben nem áll magával a funkcióval, és az élősködő kristályok csupán egy burzsoá maradványt hivatottak éltetni: a csillogás a luxus szinonímája.
Szerencsére a kortárs formatervezés szótárában a luxus mára minden, csak nem csillogás– kézzel készült, esetleges, fenntartható, személyes átvitellel működő, amelyben a ráfordított idő az egyik leginkább megbecsült tényező.
Marcus Tremonto hologramos intarziája csak akkor elevenedik meg,
ha az asztal felé hajolunk
A Swarovski Digital Crystal kiállítás mégsem a formatervezői szakma árulása, sokkal inkább egy fantasztikus bizonyítéka a designban rejlő potenciálnak, amely képes rámutatni arra, hogy egy hosszú távon szerencsétlenül kontextualizált alapanyag hogyan válik igazi kinccsé egy meglepően egyszerű gesztus vagy szokatlan gondolatmenet által.
A Design Museum közleménye szerint a kiállítás az elmúlás, az emlékek, a digitális-analóg képalkotási mechanizmusok problematikáját járja körül a kristályok természetén keresztül. Ez a kiírás olykor nehézkesen kapcsolódik magukhoz a kiállított művekhez, de a tervezők többségét tényleg a kristályos derengés emlékképe, a jelenlét hiánya foglalkoztaja. A megbízott designerek között olyan nevek próbálják kicsit helyrerázni a kristály marketingjét mint Maarten Baas, Arik Levy, Ron Arad vagy éppen Yves Behar.
Arik Levy egy mozgásérzékelő kristálymodellező programmal ugráltat: a kristályszerkezetek a szobába lépő látogató mozdulatai mentén alakulnak
A svájci születésű Yves Béhar már jóval korábban elvesztette Swarovski-szüzességét, 2004-ben egy kanyargó, megalomániás csillárformával jelentkezett, akkor még tisztelettudóan betartva a márka alapelveit. A szociális szerepvállalásáról is ismert, One Laptop per Child program vezető designerét ez alkalommal a hozzáférhetőség foglalkoztatta: apró kristályszemmel kombinált fényforrást rejtett egy sokszögletű papírbúrába, a lámpatest falán megjelenő derengés így egy fapados csillár szemfényvesztése. Találékony, kedves alternatíva a mindannyiunk háztartásából ismert papírlabdacsokra, melyet a svéd bútórgyártás egyik legnagyobb reformjaként ismerünk. Kristályt minden háztartásba!
Hilda Hellstrom a fiktív teremtéstörténet központi elemével
Ám az igazi meglepetést olyan friss szereplők hozzák, mint a csodálatos álmitológiával jelentkező Hilda Hellstrom. A Royal College of Art’s-on nemrégiben végzett tervező egy fiktív teremtéstörténet segítségével próbál emberi karaktert csempészni a Swarovski profiljába, ami bátran mondhatjuk, hogy egy komplett rebrandinggel ér fel. Hellstrom a Google Earth segítségével utazik az álmos ausztriai falvacska, Wattens kristálybölcsőjéhez, melynek topográfiai tulajdonságait 3D-modellező program segítségével fordítja át az installáció központi elemébe. A totemként kifüggesztett kő lényegében a város digitális helyrajzi lenyomata, a félkör alakú tér apszisában pedig a kristály erotikus teremtéstörténete elevenedik meg. Hol tökéletes férfitestek hordozzák körbe az isteni részecskét, hol egy elszigetelt villában meztelenkedő teremtményeket látunk, a földre szétszórt kristályok az egyedüli bőség forrását jelzik, egy olyan távoli, érintetlen világét, ahol a kristály a hit, a fellendülés, tobzódás és a hanyatlás jelképe egyben.
Reméljük, a cég nem feledkezik meg ezekről a felvetésekről.
Mihály Kamilla
Az összes kiállított mű megtekinthető a kiállítás microsite-ján.
Fotók: David Levene
