A Tony&Guy Fashion Week Budapest ma minden szempontból a legérdekesebb magyar divatesemény - igaz, nincs jelentős verseny, tehát pozíciót szerezni nem volt olyan nehéz. A szombati bemutatón a helyszín (Palazzo Dorottya), a modellek, a rendezés: minden kellemesen terelt minket affelé, hogy tényleg a ruhákra figyeljünk - igaz, a bemutatók kétórás tagolása kissé fárasztóvá tette a napot, de ennyit igazán megér, hogy minden show-hoz új haj és smink készüljön segítve az egyes kollekciók karakterének befogadását.

A Tony&Guy Fashion Week Budapest szakmai rendezvény - ennek megfelelően a félévvel későbbi, őszi-téli sorozatok vonultak a kifutón - mindez az első igazán tavaszi hétvégén. 

Fotók: Hajdú D. András [origo]

Je Suis Belle

Még a legszemfülesebb rajongók is csak néhány szoknyaaljat láthattak kikandikálni a showroomban - ez a téli kollekció valóban itt debütált, és a meglepetés öröme jót tett a sorozatnak. Bár visszapörgetve a képeket egy fokkal kevésbé szól nagyot, mint az előző téli. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyengébb - csak másodszorra már nem csodálkozunk rá a fénybe mártott szegélyekre, mint amikor először láttuk ezt az ötletet felvillanni tavaly.

Inkább arról van szó, hogy egy jóval csendesebb, már-már meditatív anyagot látunk, amit nem az őszi napfény, hanem inkább a puha szűzhó inspirált - angyalkabátok, porcukor sapkák, kislányos vonalak tűnnek fel ebben a kollekcióban.

A dekoltázsokról ismét a vállakra terelődik a figyelem, illetve erős motívum a trapéz, mint a női formák absztrakt képe, jól megtalálja a helyét a ruhákon, lehetőséget adva számtalan apró játékra. Uralkodó színek a törtfehérbe hajló, sápadt pasztellek, amit a kifutón szívesen nézegetek, de félek, hogy az egész nyarat egy trópusi szigeten kellene töltenem ahhoz, hogy ez a szín egyszer jól álljon, a zöld daraboknál viszont fellélegeztem, hogy nem csak egyetlen típusra terveztek. 

Anh Tuan

A Je Suis Belle angyali kislányai után szép replika Tuan komoran elegáns, bizánci ihletésű sorozatával folytatni. Aki várta, hogy egyszercsak fellélegezhet a súlyos tömjénfelhőből, annak csalódnia kellett - a nehéz feketék minden fényt elnyeltek, az arany motívumok sem adtak feloldást. Szép az ikonokra való utalás, véletlenül sem túlzó vagy giccses.

A kollekció nőképe tradicionális, sőt szinte nagyasszonyos, olyan értelemben, hogy szinte látom, ahogy Marcello Mastroianni félretolja a napszemüvegét, hogy jobban megnézze magának a titokzatos hölgyet, aki láthatóan a férjét gyászolja.

Jelen van a török, arab hatás, egy csipetnyi szadomazo beütéssel - nem lehet nem odafigyelni a harness-szerű hátizsákokra. Suhogó lebernyegek, a haj eltakarása, mesebeli gazdagság, finom ornamentika.

Amikor megláttuk a hosszú csipkeruhát, szinte elfelejtettünk levegőt venni. A szokásos már-már védjegynek számító repetitív minták, mértani illesztések jól érezték magukat ebben a keleties hangulatban. 

Anda

Az hittük, Anh Tuan sorozatánál már semmi sem lesz feketébb - Anda Emília kimondottan gót sorozata ezt jócskán cáfolta. Itt tényleg semmi sem oldja a feketét, az egyetlen kis könnyítés a földszürke használata, de az is inkább csak a fekete csendestársaként jelentkezik.

A sorozat nagyon jó érzékkel nyúl hozzá a kilencvenes évek hangulatának megidézéséhez, az évtized, Kurt Cobaint gyászoló tinédzserek könnyeivel átitatott, reménytelen depresszióját idézi fel. Telitalálat a nyakpánt, és a főmotívumként felbukkanó szertelen szalagok is többnyire jól működnek - csak néhol csapnak át zavaró dekorációba, például a ballagási kosztümre emlékeztető szett mellett kissé szerencsétlenül hatnak.

Asszimetria, áttetszőség, áthajtások, eldolgozatlannak tűnő szegélyek: sok-sok újradefiniált megoldás egy csodás korszakból. Szépen felteszi a koronát a záródarabok szigorú minimalizmusa - dekoltázs helyett derékszögekkel zárt ablakokkal.

Nanushka

Nanushka színei egy kicsit visszahozzák az életkedvünket. A megbízható minőségű, kissé kiszámítható utcai viseletek szerencsére kellemes meglepetéseket is rejtettek, kezdve a kedvesen rendetlen csíkos print mintával.

Nanushkanál is felbukkan az ősz egyik tipikus színe, az óarany - de ő sokkal játékosabb kontextusba helyezi, szó sincs itt a bizánci ikonok fennköltségéről.

A sportos vonal kezdetek óta jelen van a tervező kollekcióiban, de idén kimondottan erős trend, így a kenguruzsebet nem kell lesajnálni. A túlméretes kötött pulóvereket érdekes vászonként használni, számtalan játékra adtak lehetőséget, például visszaköszön a szertelen csíkozás.

A Jézus Szíve-mintát idéző absztrakt motívumok, vagy a bojtokkal vállat hangsúlyozó minták megint a kilencvenes évekbe terelik a gondolataimat - de a nosztalgia tetőfoka a kék répafarmer az élénkpiros kötött pulcsival.

A kollekciót erősen uralják a koptatott világos farmerkék és a pasztellek, de élénk színek is feltűnnek, olykor egy sapkabojtban testet öltve. Fontos ellenpontként jelennek meg a finom kalligrafikus motívumokkal festett selymek, nőiesebbé téve a kollekciót. 

USE unused

A nap fénypontja a USE reneszánsza. A téli kollekció hivatalosan a bemutatón debütált - valójában mi már korábban írtunk róla, és ezzel úgy jártunk mint a kisgyerek, aki meglesi a karácsonyi ajándékát.

Persze, összehasonlíthatatlanul más mozgásban látni a ruhákat, amikor a fénytörésekre játszó anyagokat több szögből is megfigyelhetjük, és az optikai játékok is viselve bontakoznak ki igazán. A csillogó háromszögekkel szórt estélyi ruháknak szánták a feladatot, hogy feltegyék a kollekcióra a koronát - de olyan egyenletesen erős az anyag, hogy alig érezzük a különbséget a sorozat egyéb darabjai és az imázsdarabok közt. Szigor és finomság egyensúlya, egy igazán sok szálon futó kollekció, ami nem válik széttartóvá. 

Köszönet Kóbor Hanna Johannának a segítségért!