Április 6-ig látogatható a londoni Aram Galleryben a Learning the Glass címen nyílt kiállítás, amely az üvegfújás muránói tanait megújító projekt újabb állomása. A 2011 telén alakult Breaking the Mould alkotócsoport az üveggyártás területén jártás tervezőkkel és egy anyagkutatóval fejleszti tovább a szájjal fújt üvegek hagyományait, az így készült üvegpacákat pedig utazó kiállításokon mutatják be.

A parázsló üvegolvadék nyúlós, könnyen formálható, karamellaszerű anyag, amelyet a muránói gyakorlat szerint egy hosszú, két-három méter magas acélcsővel gombolyítanak ki a kemencéből. A cső lényegében egy üreges eszköz, az üvegfújó a pipa végére tekeredett forró üvegmálladékot a rúd másik végén történő levegőbefújással képes formázni.

Erről a BTM is kiváló felvételeket közöl, a kísérelet végző tervezők a kemencétől egy alacsony pódiumra viszik fel a pipát, hogy a levegőáram merőlegesen érhesse az így meghízó üvegburékokat.

A Breaking the Mouldot olyan alapvető irányváltások érdeklik, hogy miként tudjuk laza esésű öntőformákkal alakítani az üvegbuborékokat, és ami ennél is sokkal érdekesebb: a többnyire érintetlenül hagyott üveg felületét machinálni ezekkel. A BTM csapata a szintén velencei Salviati üvegmanufaktúra pártolásában jutott el az öntőformák felrobbantásáig, ami az alaki sajátosságokon túl a felületi kezelésben jelenthet új szempontokat az egész iparágnak.

A hat hónapos kutatómunka legerősebb hagyatéka a kísérleteket egyenként bemutató videósorozat, amely a részletes anyagleírás, az előre megfogalmazott célok, és az eredmény ismertetése mellett szintén elérhető a projekt oldaláról.

A programszerű bánásmódot talán az üveg változékony természete követeli. A tűzgombócként izzó viszkózus anyag törékeny formákba szilárduló élő szövet, a kísérletben alkalmazott kerámia kötözések, bandázsolások, és a durva textíliák szabályosan beleégnek a még születőfélben lévő tárgyakba.

Az üveg az öntőformába kerüléskor még mindig rendkívül forró, ezért van az, hogy a különböző zsákokkal, kerámiafonatokkal bélelt formák, vagy a szimplán fémkapcsokkal összefogott textilsátrak, kötelek egész egyszerűen egymásba sülnek, amint a két anyag érintkezik.

Olyan ez, mintha egy zsebet fordítanánk ki: a megszilárdult rücskös üvegfelületek az öntőformák falának minőségét őrzik, szomorú, hogy a galéria nem vitte tovább a muránói üveg érinthetetlenségéről alkotott képet, és a nem fixált legalább egy-két tárgyat tapogatásra.

Mihály Kamilla