A Nyitott Stúdiók egyik legérdekesebb állomása, a Flatlab szerdára és péntekre szervezett programot. Geréby Zsófi (Urban Legend) és Kasza Emese (MEI KAWA) mostanra időzítette új kollekcióinak bemutatását (ezzel később részletesen foglalkozunk majd), de a designheti forgatagban nehéz volt az új darabokat alaposan szemügyre venni. Emellett az egyik legígéretesebb fiatal magyar fotós, Hencz Péter első önálló kiállítását rendezték meg erre az alkalomra.
Hencz Péter féléve dolgozik egy projekten, amelyből tervei szerint egy fotóalbumot állít majd össze. Ennek a történetnek az egyik fejezetét mutatja most meg a Flatlab egyik, tárolóból fehér kockává fejlődött helyiségében. Az apró kiállítóteret méretei intimmé teszik, nincs más választásunk, közel kell lépnünk a képekhez, minden előttünk történik, részeseivé válunk a történetnek. A tér vakító fehérségével nem tud olyan semleges háttérként működni, mint egy üres papírlap, jéghideggé és nyomasztóvá válik a szoba - éppen annyira, amennyire szükség van rá, hogy még jobban megértsük azokat az ellentmondásokat, amiket Hencz Pétert foglalkoztatják.
A Separation címet viselő nagy projektből elsőként a Bones című válogatást láthatjuk, melynek központjában a testek legmaradandóbb része, a váz áll: a csontok, amelyek elsődleges (és legtartósabb) nyomként emlékeztetnek a létezés fázisaira. A képeken a pusztulás egyes folyamataival foglalkozik, a divatfotóiról már jól ismert izgalmas perspektíva-játékokkal, és tűléles tárgyilagossággal.
Nem véletlen, hogy a padló közelében helyezte el például egyik legerősebb képét, amelyen egy kést tartó meztelen nőt láthatunk, mivel a pusztulás nem más, minthogy a test végül megadja magát a gravitációnak. A meztelenség arctalan és sérülékeny, de a csontok alkotta vázat nem sérti a penge, az hosszasan ellenáll majd a pusztulásnak.
