Összeszorul a gyomrom, ha valaki azt mondja, hogy a divat és a színház találkozni fog egymással. Nem a jelmeztervezőkre gondolok, hanem arra, amikor a divat ígér színházat. Itthon ez eddig többnyire katasztrófát jelentett, homályos és kínos emlékképek jelennek meg Manier-előadásokról, ügyetlenül koreografált pláza divatbemutatókról. De most történt valami más, csütörtökön a Je Suis Belle showroomja lakásszínházzá változott. 

Amikor a Je Suis Belle meghirdette a Bovary Emma című előadást, még nem tudtam elképzelni, hogy a szűk showroomban hogyan kaphat helyet színházi produkció. A klausztrofóbiám azonnal szertefoszlott, amikor beléptem, a kétfős Dollár Papa Gyermekei társulat elég profi abban, hogyan varázsolja színpaddá a legkisebb szobákat is. 

Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás azzal keresték fel Kiss Tibit és Dévényi Dalmát, hogy szeretnének ruhát egy előadáshoz, de annyira megtetszett nekik a Párisi udvarban található apró showroom, hogy végül a teljes előadást erre a térre hangolták. 

A monodrámát valóban Gustave Flaubert legismertebb nőalakja ihlette, de természetesen a darab nem a kötelező olvasmány felmondása, Emma egy vidéki magyar város vergődő primadonnája, aki a legnagyobb természetességgel mesélt nekünk az életéről. Egyik pillanatban komika, a másikban tragika - sőt az önkritikus néző saját magára is ráismerhet, de ehhez nagyon résen kell lenni. 

A Dollár Papa Gyermekei soha nem rendezi át a teret előadásaihoz - most sem pakolták el az óriás tervezőasztalt, Kiss-Végh Emőke magát az asztalt és a mögötte lévő legfeljebb félméteres folyosót használta színpadként. Ettől a monológ első, hosszabb felében olyan hatást keltett, mintha vetített figura lenne, akit csak síkban érzekelünk, vagy még a marionett hasonlat is eszembe jutott, a bábszínházban szintén nem látjuk térben mozogni a szereplőket. A drámai csúcsponton lépett csak ki a térbe, ezzel meg is nyílt előttünk Emma - amikor egy nő leveszi a magassarkú cipőit, kicsit olyan, mintha hazaérne, és lemosná a sminkjét. 

Kiss-Végh Emőke és az általa viselt Je Suis Belle darabok tökéletes összhangban játszották szerepüket. A monodráma hősnője az új kollekció egyik legszebb ruháját viselte - az aranyflitterekbe mártott ruhákról már írtunk korábban. Szerencsére nem egyszeri alkalom volt, december 13-én és 14-én még lesz egy-egy előadást, ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan kételkednek abban, hogy ebből valami igazán jó sülhet ki.