Rita Ackermann: Candyman, 2010
A Je Suis Belle legfrissebb kollekcióját ismét egy magyar képzőművésszel közösen készítette, aki azonban nemzetközi szinten is fontos név. A New Yorkban élő Rita Ackermannt a magyar közönség csak tavalyelőtt ismerte meg közelebbről, akkor a budapesti Ludwig Múzeum rendezett kiálllítást műveiből. Az óriás, szuggesztív vásznak hatása alól nehéz volt akkor kivonni magunkat, kíváncsian vártuk, hogyan fest majd mindez a ruhákon. A Das Modellen láthatók először.
Rita Ackermann művészetére már a kilencvenes években is jellemző volt a határok elmosása, gyakran vegyítette a divat, a zene és a legkülönfélébb képzőművészeti műfajok eszköztárát, egyik kedvence a kollázs, amit a szabad rajz gesztusaival kombinál.
Képeiben teret kap az improvizáció, az ösztönösség, ugyanúgy, mint a finom kalligrafikus kifejezésmód. A színhasználatban bátorság, a gesztusokban érzékiség és őszinteség: ez minden korszakában jellemzi Ackermannt.
A Je Suis Belle nem először dolgozik hasonló kooperációban - egyik korai, de annál jobban sikerült kollekciójuk Szűcs Attila-képekkel készült, valamivel később Szőke Gábor Miklóssal dolgoztak együtt.
Két teljesen eltérő univerzum, Szűcs Attila finom pasztellszínek által uralt, picit melankolikus világa után meglepő fordulatként hatottak Szőke Gábor szobrainak kontrasztos sziluettjei, egy sokkal inkább extrovertált és térszerű eszköztárat adva.
Most azt a gondolatmenetet folytatták, ami Szűcs Attilával indult, csak egy teljesen eltérő művészkarakter közreműködésével: hogyan tud a festőiség működésbe hozni egy ruhát anélkül, hogy önálló életre kelve összekuszálná a sziluetteket?
Kiss Tibi és Dévényi Dalma a kollekció tervezése során folyamatosan konzultáltak Ackermann-nal, a központi motívumokat adó festmény, a Candyman, azaz Cukrosbácsi című kép is a művész választása volt, de a tervezők szerint alapvetően szabad kezet kaptak.
A Cukrosbácsi Rita Ackermann elmúlt éveinek legesszenciálisabb képe (lásd a nyitóképet), nem véletlenül esett rá a választás, szó szerint nagyon sűrű, dinamikus - így az is érthető, miért törekedtek a szabásvonalak radikális egyszerűségére.
Persze, nem csak pólóruhákból áll a kollekció, de a jól bevált megoldásokat is igyekeztek végletekig csupaszítani, óvatos asszimetria és puha monokróm felületek csillapítják Ackermann vonalainak harsányságát. 
Lehet, hogy sokaknak csalódás, hogy a téli kollekcióban bevállalt merész dekoltázsok nem köszönnek vissza ebben a szériában, de biztos nem véletlenül vettek ezúttal mindent halkabbra.
