Az 1923-ban Kapuváron született, és 1950 óta Franciaországban élő Reigl Judit ma a legjobban eladható élő magyar képzőművész Európában. Most fekete-fehér műveiből nyílt kiállítás; a roppant erejű anyag szinte szétrobbantja az apró kiállítótermet.
2018-ban a Sotheby’s júniusi árverésén a Tömbírás (Ecriture en masse) sorozatából az egyik kép 273 ezer euróért kelt el. Fantasztikus karrier, és szinte a csodával határos pálya, ha belegondolunk, miféle hátrányokkal indult – írja a VS.hu.
Reigl Judit állítólag nyolcszor kísérelte meg a disszidálást, de ez csak a kilencedik alkalommal sikerült kijutnia. Elbeszélése szerint éppen egy ÁVO-s segítségével, aki átkalauzolta a határon levő aknazáron. Végül Ausztrián, Svájcon, Németországon, Belgiumon keresztül, egy három hónapon át tartó, többnyire gyalog megtett úton jutott el a francia fővárosba 1950-ben.
Hamar eléri a siker, és ebben komoly szerepe van évfolyamtársa, Hantai Simon támogatásának, aki ekkor már jó kapcsolatokkal rendelkező, elismert festőnek számít Franciaországban. 1954-ben nyílik Reigl Judit első önálló kiállítása Párizsban, melynek katalógusához az előszót a szürrealista mozgalom egyik vezető alakja, André Breton írja.
Reigl Judit fekete képein a fehérnek, azaz a szabadon hagyott, nem befestett felületnek éppoly drámai szerepe van, mint a feketében megjelenő formáknak. Ez is a retina csendje, csak éppen egy másik szemszögből. A fehér irtózatos szakadékokat nyit a képeken, szinte fekete lyukként funkcionál, melybe belezuhan a látogató, és amely fehér lyuk elnyeli a fekete fényt. Robbanások ezek az üres felületek, csakhogy nem kifelé, hanem befelé robban az anyag. A fekete-fehér lyukakban is hat a gravitációs erő. Más képein pedig éppen ezt tagadja, már a címválasztással is: A súlytalanság élménye.
A robbanás az egyik kulcsszó Reigl Judit életművében. És szerencsére a most megnyílt tárlaton három nagy képet is láthatunk a Robbanás (Éclatement) sorozatból, élete egyik fő művéből, melynek darabjai 1955-58 között készültek.
Reigl Judit egész életében szinte megszállottan ragaszkodott a maga emberi és művészi szabadságához. A szó legteljesebb és legjobb értelmében mániákus individualista volt. Ezt nyilatkozta 1977-ben: „Elhagytam egy blokkot egy másikért, hogy aztán egyikhez se kelljen tartoznom. Sem menekült, sem emigráns, sem integrálódott nem vagyok. Nemzetek feletti vagyok.”
Makláry Galéria, Budapest, V. Falk Miksa utca 10. Megtekinthető december 15-ig, hétköznapokon 10 és 18 óra között
