Kattints a képre és ismerd meg a 3D nyomtatást! Fotók: Hajdú D. András (Origo)

A Design Terminálban tartott hatnapos 3D print expó egyik legérdekesebb érzéki tapasztalata, hogy a jövő kedvesen cirpeg. De mi ennél mélyebbre ástunk és kérdéseket tettünk fel magunknak.

Az épület fölszintjét megtöltő rendezvény a terület első komolyabb hazai bemutatkozása: workshopok, előadások, és több, egymástól leváló minikiállítás kísérik az egyes cégek instant műsorszámait.

Kattints Yodára! Fotók: Hajdú D. András (Origo)

A kisebb háztartási gép méretezésű nyomtatók mellett ipari monstrumok is bemutatkoznak, a közös nevezőt a gépek kedves cirpegése és az érthetetlen színű demonstrációs eszközök jelentik. Minden standon ott ül Yoda mester, a 3D print kabalababája, és persze a szokásos lyuggatott, biomorf rendszerek, telefontokok, karkötők, sőt. Úgy néz ki, a 3D print tényleg itt van, megérkezett, még nyomtatott bajuszformákkal is találkozunk.

Amennyiben hajlamosok lennénk a 3D print nyomtatást pár, az interneten keringő bántóan műanyag, kertibútor színű, és hasonlóan reszelékes tárgykezdeményekkel azonosítani, úgy valószínűleg tévedünk.

Még több kép kattintásra!

Az 1980-as években szabadalmaztatott technológia valóban most ért le a felhasználói szintre, és így azonnali elvárásokkal küzd: lehetőség szerint pár perces futamidővel készült, tükörsima tárgyakat vizionálunk, mindezt egy photoshop reagálású tervezőprogram kezelésével.

Ezt persze még nem tudjuk megtenni, de mindez nyilvánvaló módon csak idő kérdése. Hogy a 3D nyomtatás mennyiben alakítja át a formatervezés mai modelljét, és szükség van-e a szerzői szerepek megtartására, már annál bizonytalanabb.

Megmarad-e a tervező által szállított jóízlés, amelyre a csökkent képességű fogyasztó nevelve van? Nekiugrik-e felhasználó a tárgytervezésnek pusztán azért, mert lehetősége van rá? Szabályozható-e ez a folyamat, és ha igen, milyen elvek mentén?

További izgalmak kattintásra!

Váró Pétertől, a hazai 3D modellezés mágusától egyértelmű válasz érkezik (interjúnk itt). A tervező egy olyan saját fejlesztésű szoftveren dolgozik, ami „optimális tárgyakat” készít elő, hogy aztán a vevő a maga képére kanyarítsa.

3D print ide vagy oda, a felülről lefelé bocsátott modell kiválóan működik tovább: a szoftver kezelését hozzáértő tervezők végzik, így csak a finomhangolást viszik át egy online felületre, ahol a felhasználó három paraméter bizgetésével alakítja tovább a tárgyat. Ez nagyjából olyan formai beleszólást jelent, mint az egyes alakzatok nagysága, görbülete, vagy azok ismétlődésének mértéke.

Váró Péter szerint a Devsignerben alkalmazott szoftver többek között azért sem alkalmas fogyasztói működtetésre, mert az átlagember nem rendelkezik olyan térlátással, amivel a tárgytervezők.

Kattintásra galéria nyílik! Fotók: Hajdú D. András (Origo)

Ezt nagyon szívesen elhisszük neki, miután a Beyond3D szoftver bemutatóján két perc alatt rak össze egy tömör székformát. A kockázatmentesített esztétika egyenesen egy 3D mágus tervezőpadjáról, kinek kell ennél nagyobb szelet a jövőből.

Másképp gondolkodik erről a világ első 3D gyurmázó alkalmazását jegyző Leopoly, amely a 3D nyomtatás Victor Papanekje, és a „minden ember designer” tézisét középiskolai tesztüzemekben ünnepli.

A béta verzióban futó Leopoly.com egy olyan online 3D modellező program, amelyben a user egy virtuális agyaggömbön dolgozik, és teszi mindezt egy olyan világméretű fazekasközösség részeként, amelyben az elmentett modellek bárki által tovább formázhatóak. A Leopoly az opensource-tervezés, és általában a világra bocsátott esztétikai rettegés ellenszerét egy nagyon egyszerű dologban látja: az általa képviselt modellt evolúciós modellnek nevezi, ahol a közösség természetes szelekcióval emel ki életképes formákat, és süllyeszt el totális baromságokat. Hiszen ne feledjük, az így tervezett formákat a 3D nyomtató be tudja olvasni, és ki is tudja nyomtatni, ugye.

Kattints a jobb első kerékre!

A 3D print gyakorlati alkalmazásán merengő kollegáknak is jó hírünk van: a szoftver által tervezett legelső alakzat valóban egy pénisz volt, mert akkor úgy tűnt, hogy az a gömbből legegyszerűbben származtatható forma. Ennél még inkább megnyugtató bennfentes információ, hogy a Leopoly elődjének, a Leonardo tervezőprogram feltalálójának, Rátai Dánielnek ha nincs fogkefetartója, akkor tervez és nyomtat magának egyet.

Mindez bőven elég lehet ahhoz, hogy harmadik ipari forradamat, és tervezői paradigmaváltást emlegessünk. Van azonban a 3D nyomtatásnak egy nagyon fontos tulajdonsága, ami egyelőre csak áttételesen kerül elő. Ez pedig a prototípusgyártásra gyakorolt hatása. Itt ugyanis a tömeggyártás összes szereplőjét egy egészen más pályára helyezi, ahol a legapróbb hibák is korrigálhatóak, elhanyagolható időráfordítással. Ahol a megrendelő nem csak hozzávetőleges képet kap a kívánt végtermékről.

Kattintásra galéria nyílik! Fotók: Hajdú D. András (Origo)

És persze azt se felejtsük, hogy amíg nyomtatott bögrékkel bohóckodunk, addig lassan elkészül a világ első printelt elemekből álló épülete. A 3D print orvosi felhasználási területeiről itt olvashatunk. Illetve érdemes belenézni az anyag velejébe félresikerült példákon át itt és itt.