A háborús övezetek egy egészen szokatlan irányba mozdították a kreativitást, és egy szűken vett technológiai párbeszédtől elemelkedve egyre több formatervező ébred rá, hogy az életmódbeli sajátosságként kezelt háború megköveteli a maga mindennapi eszközeit is. A kedvesebb formatervezők figyelme tehát védelmi eszközökre irányul, amelyek teljes egészében nélkülözik a riasztó háborús esztétikát.

Fegyverrel pózoló honfitársaink láttán érdemes lehet átgondolni, hogy ezek a trendek át fognak-e szivárogni a tényleges felhasználói területre, vagy egyáltalán miként lépnek ki abból az ellentmondásból, hogy a háborúban biztosított technológia általában nem a civilek előjoga. 

Hila Raam, izraeli tervező egy kevláros hátizsákkal küld a frontra, amivel szerinte mindennapos robbantások között is el lehet evickélni. A hátizsák a haditechnikában használt aramid nevezetű anyaggal dolgozik, így a felsőtestünket beölelő, kapucnis hátitáska golyóálló, és a repeszekkel szemben is ellenálló.

Cserébe a létfontosságú belső szervek védelmére kialakított táska alig furcsább mint bármilyen túrazsák. Ez stimmel is, hiszen Raam elgondolása szerint az ilyen területeken főleg hátizsákos kirándulók, vagy legalábbis támogatott haditudósítók vagyunk, különben feltehetőleg nem tudnánk megfizetni a haditechnikai anyagokat. 

Adam Harvey már New Yorkból gondolkozik ellenséges területeken mozgó társairól, és olyan szélkabátokat tervez, amelyek lemaszkolják az emberi test által termelt hőt, láthatatlanná téve így a hő dekektorral dolgozó felderítő műszerek számára.

A metálos fátylakat Harvey egy világkép eltolódásaként írja le, olyan burkának, amely a férfi tekintet helyett drónok elől fed le. A kollekcióba tűzött haspólós verzió nem túl szemérmes a drónokkal szemben (azaz nem takar úgy, mint a burka, amire a készítő hivatkozik, ezáltal pedig funkciójából is veszít), de akad a fordítottján színváltos modell is, akinek túl militáns a ráncos metál kabátka, és mégis ésszerűen szeretné viselni. 

Ezeknél kézzelfoghatóbb próbálkozás Massoud Hassani, Afganisztánban felnőtt tervező bambuszdetonátora, amely ördögszekérként pördül végig olyan területeken, ahol fel nem robbant taposóaknák jelentenek veszélyt a lakosságra nézve.

A bambusz tüskegömb tulajdonképpen egy rettentő olcsón reprodukálható szerkezet, amely elég könnyű ahhoz, hogy belekapjon a szél, de a tüskék végén elhelyezett taposókorongok mégis elengedő súllyal nehézkednek rá az aknára ahhoz, hogy felrobbanjon.

A tervező Lij Edelkoort, a világ első számú trendkutatójának kedvenc pártfogoltja, ami elég jól mutatja, hogy a szakma milyen erővel fordul az ilyen jellegű kérdések felé. Főleg, hogy a 3D nyomtatásban való aktuális érdeklődés egyre inkább formatervezői aggályként kezeli a nyílt forráskóddal printelhető fegyvereket is.  

Válsághelyzetekre kialakított termékből az IKEA is igyekszik kivenni a részét, és lapraszerelhető menekültsátrat tervez.

Az időjárás többnyire 6 hónap után kezdi ki a hagyományos ponyvasátrakat, ezzel szemben előfordul, hogy a menekültek 12 évet is eltöltenek ezekben az ideiglenes építményekben, ezért az IKEA úgy gondolja, hogy a legbarátságosabb mindezt egy lapra szerelt házban megtenni. A 17,5 négyzetméter területű, fémvázas szerkezet 5 fő elszállásolására alkalmas, és a cég becslései szerint nagyjából 655 fontért kerül majd sorozatgyártásba.

Ahogy Hassani gömböce, a lapraszerelhető sátrak is egy megfizethető modellt képviselnek, de egyelőre úgy tűnik, hogy a csinos életmentő termékekre még várni kell.