Feladata-e az építészetnek, hogy büntessen vagy megjavítson valakit? A MOME TransferLab Beszélőn című beszélgetés-sorozatának második részében Payer Katalin diplomamunkája, azaz a tököli fiatalkorúak börtönének rehabilitációs terve kapta a főszerepet.
Payer Katalin börtönrehabilitációs terve
A design fogalma sokak fejében a mai napig az öncélúan szép tárgyak tervezésével kapcsolódik össze, mégha a társadalmi problémák iránt elkötelezett tervezők nem keveset is tesznek azért, hogy ez a sztereotípia feloldódjon. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Transferlab csoportját azért is hozták létre, hogy rámutasson a design társadalmi hasznosságára olyan projektek bemutatásával, mint amilyen Payer Katalin börtönrehabilitációról szóló diplomaterve.
"A börtön reformja többé-kevésbé egyidős magával a börtönnel. Mintha valamiképp a programjához tartozna" - írja Michel Foucault. Valóban, nagyjából azóta harcolnak azért, hogy a börtönök humánusabbá váljanak, amióta a végrehajtás törvényeken alapuló rendszere létezik.
Ezzel párhuzamosan gyakorta felmerül, hogy a börtön nem lehet luxushotel - a rabok emberi jogainak tiszteletben tartása mellett a társadalom nem nézi jó szemmel, ha az általa finanszírozott intézmény túl nagy jólétet biztosít a társadalom "ellenségeinek". A jó és a rossz felszínes szembehelyezését nehéz elkerülni ebben a párbeszédben.
Egy börtön tervezésének elsődleges építészeti szempontjai a biztonság, átláthatóság, valamint az ergonómia és az egészséges környezet. A sötét, nedves tömlőcök kora - legalábbis Európában és a nyugati világban - fokozatos véget ér. Payer Katalin terve például kimondottan sok üvegfelülettel enged fényt az épületbe, csökkentve a bezártság kilátástalanságát.
OOIIO architecture izlandi női börtönterve zöld falakkal
Ezentúl - főképp, ha fiatalkorúakról beszélünk - a tanulás, szabadulás utáni integráció segítése is fontos szempont. Az építészet hozzátehet ehhez is, sugallhatja a fejlődés lehetőségét, például ha terei felkészültek arra, hogy jelképezzenek valamiféle előrejutást, kisebb célok elérését tegyék lehetővé. Minden börtönben vannak szektorok, de a rendszer finomításával árnyaltabb jutalmazási szintek hozhatóak létre - apró privilégiumokkal.
Payer Katalin diplomaterve
A börtön tulajdonképpen azzal büntet, hogy teljes kontrollt gyakorol és uniformizál, nem vesz tudomást az egyéniségről. Mégis, számtalan kiskaput hagy, hogy a rabok ne veszítsék el teljesen személyiségüket és privát szférájukat. A börtönben nehéz megtalálni az elvonulás, egyedüllét pillanatait, és a beilleszkedés nehézségeivel is kötelező szembenézni. Egy olyan mikrotársadalom sajátos hierarchiájával, amelyben nem lehet megúszni a megmérettetést - nem lehetsz kívülálló.
Nagyon fontos, hogy az építész segítse a közösség működését, például azzal, hogy minimumra redukálja a potenciális konfliktust rejtő tereket, illetve minél rugalmasabb struktúrát talál ki, amin lehet menet közben - akár napi szinten - módosítani, Payer Katalin épp ezért alkalmaz mobilis tereket.
Compagnie O Holmsheidi női börtön
Az otthonosság bizarr fokát jeleníti meg a belga Compagnie O építésziroda börtönterve, amely a hétköznapi élet jellegzetes momentumait, szituációit próbálja modellezni ebben az alapvetően elidegenítő közegben.
Compagnie O Holmsheidi női börtön
Az urbanisták szeretik úgy vizsgálni a börtönt, mint egy apró várost a városon belül. Sőt, ha megnézzük például a C. F. Møller tervei alapján készült új dán börtönt Falsterben, az alaprajz leginkább egy település felett készített légifelvetélt idéz. A spanyol OOIIO architecture megoldása is izgalmas, ők pavilonszerű kisebb épületekkel, rengeteg természetes fénnyel és zöldfelülettel próbálják elviselhetőbbé tenni a büntetés letöltését egy izlandi női börtönben, amely még csak terv fázisban létezik, mindenesetre egyelőre sehol egy tenyérnyi szürke beton.
C. F. Møller falsteri börtön terve
Ide tartozik, de már az építészet hatáskörén kívül esik - inkább várostervezési probléma - a börtön és a külvilág viszonya. A börtönök általában nagy távolságra vannak a lakott területektől, szigeteken, elzárt területeken helyezkednek el. A távolság egyfelől puffer szerepet is kap - legyen szimbolikus és térbeli átmenet normális élet és elzártság közt. Másfelől a börtönön kívüliek biztonságérzetét is növeli a távolság, illetve az ignorálást, tagadást is magában hordozza: a bűnösök rejtegetése ugyanúgy jellemző ma, mint több száz évvel ezelőtt.
