Dieter Rams nemcsak levezényelt egy békés designforradalmat, hanem a mai napig a legerősebb viszonyítási pont a formatervezésben. Rams nem "sztárdesigner", több annál, ő maga a design - ez a szakma az ő felbukkanása óta jelenti azt, amit ma értünk alatta. A nyolcvanéves ikon a napokban Budapesten járt, hogy átvegye a Moholy-Nagy Díjat - ami inkább nekünk volt megtiszteltetés. Száraz, kicsit fáradt beszédét mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta, de valami azt súgja, viszonylag kevesen emlékeznek rá, mit is mondott. 

Igen, ez tényleg az a fickó, aki ötven éve alkalmazni merte a kevesebb több elvét a formatervezésben: készítsünk olyan tárgyakat, amelyek tisztelik a felhasználót, jó minőségűek, jól működnek, kézreállnak, a tervekben pedig nincs egy felesleges vonás sem. 

A Bauhaus hatását nehéz volna tagadni, de nem ez volt az egyedüli inspiráció, Rams mindig is rajongott a tradicionális japán építészetért - de soha nem próbált orientális elemeket erőszakolni egy Braun rádió vagy villanyborotva tervébe. Dieter Rams tárgyai ugyan jól érzik magukat a csupasz fehér kiállítóterekben is, de számára mégsem a MoMA jelentette a csúcsot, hanem egy másik szentély – 2005-ben engedélyt kapott rá, hogy Kenninjiben mutathassák be tárgyait egy kiállítás keretében. A Braun SK55 lejátszó és társai nagyon is otthon érezték magukat Japán legrégebbi zen templomában, a technikai eszközök tökéletesen harmonizáltak a több száz éves japán építészettel – természetes, mégis meglepő módon.

Dieter Rams forradalma persze nem csak egy egyéni teljesítmény - a körülmények szerencsés együttállása nélkül valószínűleg nem születhettek volna meg tárgyai. A háború után talpraálló, prosperáló NSZK-ban, környezeti és gazdasági aggályok nélkül, egy fiatal, rugalmas ügyfélnek dolgozhatott: a Braun testvérek nyitottak voltak a gyökeres megújulásra. Rams nem csak a tárgyakhoz közelített másképp, a teljes cégarculatot áthangolta: ilyen összhangot ritkán látunk, később többek között az Apple is felismerte ennek a következetességnek az erejét.

Csütörtökön, miután átvette a Moholy-Nagy Díjat, Rams arról beszélt, hogy a mai napig érvényesnek tartja a jó designról alkotott elveit, hiszen ha olyan tárgyakkal vesszük körül magunkat, amelyek szépek, jól működnek, egyszerűek és tartósak, nem szükség minden évben lecserélnünk őket. Rams szerint a jó design segít csökkenteni a káoszt, képes jobbá tenni a világot, és talán ő azon kevesek egyike, akinek ezt elhihetjük, tárgyai ugyanis tényleg döntő hatással voltak arra, ahogy ma egyáltalán a tárgyakhoz viszonyolunk. Rams fő ellenségeinek nevezte meg a beépített elavulást és az eldobható tárgyakat, szerinte a fenntarthatóság kulcsa, hogy kevesebb, de annál jobb tárgy vesz körül minket. 

Kövesd a Das Modellt a Facebookon is!