Az idős bútordaraboknál csak egy valami őriz fullasztóbb titkokat egykori birtokosairól: a kárpitozott bútordarab. Londoni tudósítónk akcióban.
A súlyos tömések, sűrű, áthatolhatatlan szövetek pukkadásig szívják magukat testformákkal, szagokkal, szennyeződésekkel, ezekről aztán apró sérüléseik árulkodnak. Clarke & Reilly művészpárosát ezeknek az antik garnitúráknak az emlékezete foglalkoztatja, ezért jó száz évet megélt bútorokat vallatnak.
A Libby Sellers galériában nyílt 8 szék című útibeszámolójuk nyolc, többségében a 19. század második feléből származó fotel útját követi végig a műteremből egy dél-londoni háztetőre majd egy kaliforniai sivatagos tájba, és onnan vissza a galériába.
A komoly egzecíroztatásnak kitett bútorok heteket töltenek hóban-fagyban egy peckhami háztetőn: az akciót kísérő fenti videóban látjuk, ahogy a pódiumokra elhelyezett székek olyan éjszakákat töltenek kint a fagyban, amilyeneket még a kutyáknak sem kívánunk. Ezután egy kaliforniai aszalás következik, amely során a sivatagi por és a szüntelen napsütés cserzi tovább a megpróbáltatásnak kitett bútorokat.
A galériában megpihenő szakadt bútorok furcsa módon mégsem emlékképként viselkednek – a látszólag kegyetlen bánásmódot nagyon finom, részletgazdag bandázsolás kíséri: a legtöbb helyen szabadon futó, felfeslő kárpitok utólag rendkívüli aprólékossággal eldolgozott, irányított részletei.
A mesterséges öregbítés tartozéka a kiállításra komponált illatminta, így a látogató orrát megcsapó hamis por és fáradt kísértetillat valójában épp annyira megtervezett, mint a csapzott, korosodó bútorok.
Egyedül a vetítésre kijelölt szobából hiányultunk egy széket, ami maradásra bírt volna.
Mihály Kamilla
