Fotó: Roby Beck, AFP

Új trend van Nyugat-Európában: a dolgozóktól már az íróasztalukat is elveszik, de ők ennek örülnek. Kapnak helyette babzsákot, csendsarkot, pletykateret, könyvtárszobát, sziesztázós kanapét, állítható és összefirkálható asztalt és sokkal több önállóságot.

Ha nem látom a saját szememmel, azt hiszem, ez valami ultradivatos szemfényvesztés, amit csak azért találtak ki, hogy a cégeket jól lehúzzák, a bútorgyártók és tervezőik jól meggazdagodjanak, a dolgozókat meg lehessen valamivel ámítani. De láttam, és sajnálom is, hogy nem húsz évvel később kezdek el dolgozni – úgy saccolom, hogy ennél hamarabb nem ér ide az újhullám – vagy, hogy nem valahova Skandináviába születtem.

Persze ma még ott sem úgy néz ki minden munkahely, ahogy mindjárt megpróbálom leírni, de mivel az új szelek a svéd Kinnarps céget, a kontinens legnagyobb irodabútor-gyártóját és forgalmazóját már megérintették, világos, hogy a koncepció a gazdagabb és fogékonyabb országokban egyre jobban el fog terjedni. Ma még viszonylag kevés cég vette át a modellt (Oslóban van például egy IT cég, az Affecto, meg Stockholmban a Diligentia, és ilyesmik szerte a világon a Google legendásan menő irodái, vagy néhány ausztrál banké, mint a Marquarie csoport és a Commonwealth Bank), de egy kissé áltudományos elnevezése már van is: az activity based working, vagyis a tevékenység alapú iroda.

A fekete-szürke-drapp kombinációt el lehet felejteni. Fotó: Fekete Emese, Origo

Hogy ez a valóságban hogy néz ki, azt a Kinnarps főhadiszállásán, a hasonló nevű Kinnarp faluban tudtam megnézni a svéd erdők közepén, egyébként kétórányira a legismertebb svéd bútoros, az Ikea központjától.

Ott dolgozol, ahol akarsz

A lényeg a következő: a dolgozók többségének nincs fix íróasztala és széke, abból kiindulva, hogy a legtöbb munkahelyen egyszerre úgysincs mindenki bent, vagy ha ott is van, nem az asztalánál ül, hanem kisebb-nagyobb csoportokban tárgyal, kávézik, cseverészik, telefonál, vagy csak olvasgat. Nyilván vannak olyan munkakörök, amelyeknél szinte egész nap a gép előtt, az asztalnál kell ülni, ezeknek a dolgozóknak ebben a modellben is jár a dedikált asztal és szék.

Egy kisebb megbeszélésre, 4-5 embernek ideális kuckó. Fotó: Fekete Emese, Origo

A többiek viszont sokkal több térben és módon dolgozhatnak: piros kanapén, zöld fotelben, magas asztalnál, ergonomikus bárszéken, babzsákon, de rendes íróasztalnál is. Ha ötletelni kell, van kretaív szoba, vagy be lehet állítani egy olyan asztalt, amelyhez az emberek csak úgy odatámaszkodhatnak, és spéci tollal bármit ráfirkanthatnak, ha pedig az elmélyülés a cél, arra ott van a könyvtárszoba.

Van csendszoba is, ha valaki magányra vágyik, de akár egy olyan hangszigetelt kuckó is, ahol bömbölő zene mellett is lehet dolgozni, ha valakit ez inspirál. Persze meg kell adni a telefonáláshoz szükséges intim szférát is, ami az egyterű, úgynevezett open office-ban dolgozók számára valószínűleg a legkönnyebben átérezhető vívmány. Egy kulturált, részben üvegfallal zárt, belül kényelmes székkel felszerelt, hangszigetelt telefonfülke egész más élmény, mint amikor az ember mindenki füle hallatára diskurál, vagy a folyosón topogva, a szintén félrevonult kollégát kerülgetve búg a kagylóba.

Így néz ki egy nagyobb tárgyaló. Fotó: Fekete Emese, Origo

Az már csak hab a tortán, hogy a székek iszonyú kényelmesek és látványra sem utolsók, a szürke-fekete kombinációt el lehet felejteni. Van lehajtható karfájú kanapé akár az ebéd utáni szunyókáláshoz, de igazából a hozzáállás az, ami teljesen más: a dolgozótól nem azt várják el, hogy minden reggel ugyanakkor, ugyanazon asztal mellé leüljön, és fel se álljon a munkaidő végéig, hanem, hogy ott dolgozzon, ahol a leghatékonyabban, a legkényelmesebben tud.

Az open office 50 éve volt menő

A szkeptikusok erre azt mondják, hogy egy ilyen irodához rengeteg pénz kell és óriási tér. Hogy az efféle design- és mindenfelé állítható bútorok drágák, azzal nehéz is vitatkozni, de több esettanulmány azt mutatja, hogy ezzel a modellel ugyanakkora helyen éppenséggel többen tudnak dolgozni, mint egy open office-ban, arról nem beszélve, hogy szívesebben is járnak be az emberek.

A stockholmi Diligentiánál (ez egy ingatlanos cég) például 150-en dolgoztak 1500 négyzetméteren az átalakítás előtt, mindenkinek volt saját asztala és széke, egy kisszekrénye és egy fiókos tárolója (fejenként 10 négyzetméteren). Az új modellben, ugyanekkora térben majdnem hetvennel többen férnek el, igaz, csak 40 embernek van fix helye. Van további 40 átrendezhető munkahely, 40 shared desk (itt felváltva többen dolgoznak), 34 munkahely a tárgyalókban, 50 ülés a kvázi pihenő terekben, és elfér még 9 projektszoba.

A pénzen túl inkább a szemlélet az, ami sok cégnél akadályozza egy ilyen iroda kialakítását – legalábbis Magyarországon ezt tapasztalták az itteni Kinnarps vezetői. Egy-egy hasonló hazai példa elvétve azért akad, például a Telenor törökbálinti székháza, amelyet szintén skandináv példára, az anyacég norvégiai irodájának mintájára építettek meg négy évvel ezelőtt. A személyre szóló asztalok nélküli koncepciót ott sem volt mindenkinek könnyű megszoknia, mint ahogy azt sem, hogy este minden holmit el kell pakolni az asztalról, és a családi fotóknak vagy a plüssmackóknak sem maradt a továbbiakban fix helye a monitor mellett. Ezeket azóta inkább a laptopjuk háttérképeként őrzik a dolgozók, akik, mint Kadlok Nelli kommunikációs vezető tapasztalja, mostanra annyira megszokták a rendszert, hogy valószínűleg már a hagyományos irodában éreznék magukat furcsán, és nyilván hiányozna nekik a bewifizett kert is, ahol jó időben szívesen dolgoztak vagy meetingeltek.

Fotó: Roby Beck, AFP

Picit hasonló a ma Budapest legmenőbbjének tartott Prezi-iroda is, ahol ugyan mindenkinek megvan a saját íróasztala, de a házon belüli vagy akár kívüli szabadság, a terek sokfélesége és a munka közbeni pihenést is szolgáló bútorok ugyanúgy adottság.

A jellemző mentalitás azonban nem ez. A legtöbb cégnél nem csak a főnökök félnek a sokkal szabadabb struktúrától, de maguk a dolgozók is kapaszkodnak a székükbe, mert veszteségként élnék meg, ha már az asztalukat is elvennék tőlük. Ez persze nem olyan meglepő, ha azt nézzük, hogy főleg az állami intézményekben hogy néznek ki az irodák. Hosszú folyosó, jobbra-balra csukott ajtók, amit több minisztériumban (a gazdaságiban, az egészségügyiben) vagy a jegybankban páternoszter tesz még bájosabbá. A világ modernebb irodáiban ez abszolút kuriózum, de hát ott már a nálunk progresszívnek tartott open office is elavult, az a modell 50 éve volt menő.

Fekete Emese