A világhíres land-art-installátor Christo, aki annak idején a Reichstag becsomagolásával írta be magát a történelembe, belevágott legőrültebb és egyben leggrandiózusabb ötletének megvalósításába. A helyszín a kietlen sivatag Abu Dhabiban, ahol nincs semmi, amit becsomagolhatna. Az új projekt egy funkciók nélküli hatalmas épület, már-már szakrális. A muszlim építészet egyszerűségét dicsőítő alkotást kövek helyett 410 000 olajoshordó alkotja majd.

Nemcsak a világ legdrágább szobra készül, hanem a legnagyobb is egyben, a százötven méteres Mastaba mellett a gizai piramis, és a Szent Péter bazilika is eltörpül majd. 

Abu Dhabi szívesen tekint önmagára a Közel-Kelet kulturális oázisaként, ezért lehetséges, hogy a 340 millió dolláros projektre gyorsan összeadták a pénzt független támogatók. 

Christo első, az utókornak is fennmaradó alkotása harminc hónapon keresztül épül majd, többszáz embernek munkát adva - erős a párhuzam a piramisok építésével, de Christo szerint semmi köze nincs az egyiptomi hagyományhoz. Cél, hogy versenyre keljenek a fáraók megalomániájával, de a forma sokkal inkább kapcsolódik az ősi mezopotámiai teraszos építményekhez. 

Christo rajong a közel-keleti építészetért: "Amikor XIV. Lajos megépíttette a giccses versailles-i kastélyi, a legnagyszerűbb közel-keleti építészek az lenyűgözően egyszerű formákat kedvelték és szerettek játszani a színekkel." 

Az olajoshordó mint építőkő nyilvánvalóan utal az olaj jelentőségére, de ugyanakkor lenyűgöző szín- és fényjátékot is teremt majd, a lemenő nap fényében például úgy fog tűnni, mintha az épület aranyból lenne. Christo szoborként tekint művére, de úgy éreztük, itt már bőven elmosódott a határ építészet és szobrászat közt, ahogyan a piramisok esetében is - kíváncsi lennék, mit írnak majd róla ezer év múlva a művészettörténészek.